Április után a negyedikes középiskolások életében nem a május jön, hanem az érettségi. Az Anyák napja is erre az időszakra esik. A vizsgáztatók anyukáit emlegetik is ilyenkor rendesen, és nem csak a rokonok. A meghitt vasárnapi virágátadást azért rendesen el tudja rontani egy masszív csuklás. Az érettségivel beindul a vizsgaszezon. A középiskolások és az egyetemisták elkezdik a versenyfutást a jobbnál-jobb jegyekért. Bár a sorkatonai szolgálatot Magyarországon eltörölték, azért a kispuska használatáról még a francia légierő is tanulhatna tőlünk. A lelemény és kreativitás fogalmai nem ismeretlenek számunkra. 2005-ben az élelmes diákok még internetes segítséget is kérhettek az érettségihez. Egyesek az állami támogatás egyik fajtáját vélték felfedezni az akkor kiszivárgott tételsorokban. Bár azóta nem divat előre feltenni a feladatokat a netre, de ki az, aki nem próbálja meg beírni a keresőbe a kulcsszavakat a vizsga előtti este, mert ugye az ördög nem alszik. A felesleges tanulás az iskolások legnagyobb ellenfele, de csak azután a bűvös mondat után, amit a szülők szajkóznak állandóan, hogy: Magadnak tanulsz kisfiam,csak magadat csapod be, ha nem tanulsz!

A dolgozatírás egy fajtáját viszont kifejezetten szeretik a diákok. Azt, amikor olyan helyettesítő tanár íratja meg a számonkérést, aki annyira határozott és erélyes, mint Steiner Kristóf volt Húsvétkor, aki nem tudta eldönteni, hogy menjen locsolni, vagy inkább várja otthon a locsolókat Özgével.

Ilyen élményem nekem is volt, még a középiskolában.

Dolgozatírás helyettesítő tanárral.

Hamar összehoztuk a dolgozatot és, hogy elüssük az időt, játszani kezdtünk a pad alatt. Még mielőtt bárki rosszra gondolna…elővettünk egy sakkot, hogy lenyomjunk egy-két rapid partit. A sasszemű tanárnő kiszúrta a MAT(T)ATÁST.
- Hozd ki gyorsan! Erre, én jó diákként megkérdeztem, hogy:
- Mit tanárnő?
- Hát a puskát!
- Az, sajnos nincs nálam.
- Akkor mi van a kezedben?
- Tanárnő kérem, egy paraszt.
- Akkor egyúttal az ellenőrződet is hozhatod, és ne szemtelenkedj!
- De tanárnő tényleg egy paraszt! És azzal a lendülettel megmutattam, neki a kis figurát! Láttam rajta, hogy úgy néz a bábura, mint aki még sosem látott olyat. Kivittem neki. Elkezdte nézegetni. Közben mi egy radírral helyettesítettük az elvérzett figurát, és folytattuk a partit. De nem sokáig, mert megint szólított, én meg már kerestem is a következő pótbábut. Csodálkozott rajta, hogy honnan került elő még egy „paraszt”. Gyorsan meg is nézte, hogy megvan-e még az elkobzott darab. Megnyugodott, mert ott volt az asztalán, de meg is lepődött a második „paraszt” láttán. Ekkor már gyanakodtam, de nem hittem el, hogy a tanárnő még nem látott sakkot. Átfutott az agyamon, hogy biztos azt hiszi, szórakozok vele, mint a bohóc, aki állandóan azt mondja, hogy van másik!
 

Akkor bizonyosodott be, hogy homály tanárnő tényleg nincs képben, amikor a negyedik paraszt után megkérdezte, hogy:
- Gyűjtöd ezeket a bábukat?
- Én mondtam neki, hogy ezt így együtt, készletben lehet venni, és Sakk a neve.
Utána, mondanom sem kell, vinnem kellett az ellenőrzőmet. Természetesen ló lépésben közelítettem meg a tanári asztalt, de nem vette a poént… Vajon miért?