Volt idő, amikor mindenből izmust kreáltak. Ma pedig már trendeket követünk. Ami jó, az trendi, az izmusok pedig – „trendiesen szólva” - már uncsik. Bár nem sok különbség van a kettő között, de legalább nem törik bele a nyelvünk a Donatellácskaizmusba és társaiba. De manapság mi is a trendi? Az EMÓ, a Celebek, a Wellness, a Ruccola saláta olíva olajjal és a Retró. Ez utóbbi a kedvencem.

Ki ne mondta volna az anyutól örökölt felsőre, hogy gáz és, hogy ezt biztos fel nem veszem, mert olyan égő! És később, „érett fejjel” ki ne kutatott volna órákat a pincében vagy a padláson, hogy előkeresse anyu régi rucijait és apu híres mezőgazdasági tornacipőit. A leleményesebbek nem csak előkeresték az ócska holmikat, hanem árulni is kezdték retró címke alatt 20-30 ezerért. Amikor a szomszéd Erzsi néni meglátta unokáján a rózsaszín pillangós plázás gumicsizmát csak sopánkodott, hogy kész vétek egy ilyet összetrágyázni. Hát még ha tudta volna, hogy az a gumicsizma többe került, mint egy fél disznó!

De mi lesz majd akkor, ha már az EMÓ lesz retró? Akkor az ANTIK Fitness Club lesz a tinik kedvence? Szerintem a 4-es metró építői is tudatosan haladnak ilyen lassan a munkával, hiszen csak az aktuális trendeket követik, és amikor elkészülnek nyugodt szívvel adhatják át a 4-es Retrót!

Az éttermek, menzák, üzemi konyhák is követik a retró stílust, bár egy kicsit furán értelmezik. Jobb esetben a péntek a retró nap, amikor a heti menü maradékát tálalják új köntösben. Rosszabb esetben a hétfő, mert ilyenkor azért még ott a hétvége is. Bár annyi előnye van azért a két napos „pihentetésnek”, hogy így az előző heti gyümölcslé eladható gyümölcs ízű erjesztett szeszes italként. Az uborkasalátát, kovászos uborkaként tálalhatják. A miskolci kocsonya hétfőre borsodi erőleves lesz, a főtt tojás pedig már a 100 napos tojásra kezd hasonlítani.

Olyan fantázianeveket találnak ki az ételeknek, mint például makói kertészleves, ami krumplileves, megspékelve egy kis tojáslevessel és a ragulevesből megmaradt csirkehússal. És, hogy makói is legyen egy kicsit, tesznek bele egy csipet, csípős paprikát. Ettől már csak az volt jobb, amit nemrég ettem. Valami „MASCARÓNI” levesnek hívták. Gondoltam kipróbálom, bár én nem vagyok az a nagy próbálgatós típus, főleg ha éhes is vagyok, inkább marad a rántott sajt, mert az a biztos… Na, mindegy, de most úgy döntöttem bátor leszek, meg jól is hangzott a név. Azt nem vettem csak számításba, hogy péntek volt, azaz retró nap, és hogy a fantázianév ebben az esetben nem is annyira fantáziadús, hiszen csak egy „S” betűben különbözött a MACARÓNITÓL. Így a MASCARÓNI leves, szó szerint a hétfői húsos makaróni volt felhígítva, de egy kis magyaros jelleget azért adtak neki, mert piros arannyal úgy felhúzták a levest, hogy Stahl Judit abból a mennyiségből 78 adást leforgatott volna.

Ebből is látszik, hogy nem minden Retró, ami régi! A flitteres gumicsizma is jobban mutat a kertben, a puma mackófelsőről pedig Jamaicában még csak nem is hallottak, maximum csak Usain Bolt olimpiai bajnok sprinter.